A meghallgatás után Bruce egy hetet töltött a Maidennel, próbáltak, felvettek néhány demot, Bruce pedig meg volt győződve, hogy a Maiden volt a megfelelő banda számára. „Amikor először hallottam őket , ugyanazt a borzongást éreztem,mint, amikor a Deep Purple-t hallottam. Mintha ugyanaz a gőzmozdony jött volna feléd, és semelyik másik banda nem csinált ilyet. Tényleg  nagyon be akartam kerülni a Maidenbe.” Bruce a Samsonban töltött idejét inkább tanulásként fogta fel, mint karrierje részeként. Szóval amikor felajánlottak neki egy koncertet a Maidennel, nem kellett kétszer meggondolnia. „A Samsonnal töltött idő fele úgy telt, hogy be voltunk szívva, sokat narkóztunk, sokat ittunk, és ilyen állapotban mentünk színpadra is. Ezt valahogy abbahagytam, amikor, amikor csatlakoztam a Maidenhez, mert biztos voltam benne, hogy a Maiden nem az a fajta banda.” Bruce felfedezte, hogy a munkamenet a Maidenben nagyon szigorú és megszervezett volt. Amíg a Samson csak hülyült céltalanul, addig a Maiden nagyon is céltudatosan dolgozott. „Az első pár hét után egyértelművé vált, hogy a Maiden menetrend szerint dolgozik, ami nem volt tökéletes, de igazodni kellett hozzá-„Most 6 hétig írsz, most 3 hónapig lemezt csinálsz,  2 hétig próbálsz, 8 hónapig turnézol.”-meg volt szervezve. Egy pár koncert után, új dalokat kezdtek el szerezni a harmadik albumukra, ez volt az első, hogy egész új albumot kellett írniuk, a két megelőzővel szemben, amik alapvetően olyan dalokból állt fel, amiket évek óta játszottak, csak pár kivétellel a Killers albumról. A The Number of the Beast albumot öt hét alatt rakták össze. A Samson szerződéses problémái miatt  Bruce neve nem lehetett feltűntetve azoknál a daloknál, amelyeknek szerzésében közreműködött. „Mondhatnád, lelki közreműködésem volt bizonyos dalokban, mint a „Children of the damned”, a „Run to the hills”, a „The Prisoner”. Ez a három dal az, amiben a leginkább közreműködtem.” A „lelki közreműködés” azt jelenti, hogy legalább annyit tett hozzá a dalok megírásához, mint bármelyik másik tag. A „Run to the hills” óriási nagy sláger volt Angliában, a hetedik helyet érte el a hivatalos listán, és az album és az elkövetkező világturné a legsikeresebbnek bizonyult a zenekar számára. Bruce hirtelen új becenevet kapott: „Légoltalmi Sziréna”-”Airraid Siren”. „Ezt valaki olyan adta nekem, aki így gondolta: „Az  új énekes úgy hangzik, mintha a régi dalokat egy légoltalmi sziréna adná elő.”-és ez valahogy rajtammaradt azóta." A „Beast” turné alatt Bruce kinőtte magát az együttes frontemberévé, és a két album, a „Piece of mind” és a „Powerslave” egy nagyon összetartó és kreatív bandát mutatott be. Adrian és Bruce a dalok írásának felében közreműködtek, Steve monopóliuma a dalírásban félrerökte a srácok ötleteit. „Nem volt mindig könnyű, nem mindig értettünk egyet, harcoltunk, mint kutya és macska változó szinteken, de nagyszerű zenét csináltunk.” Zeneileg ez nagy hatással volt a bandára. Steve óriási fejlődést mutatott, mint dalíró. Dalok, mint a „To tame a land” vagy a „Rime of the ancient mariner” bombasztikus eposzok voltak, amelyekben Bruce hangjának operai elemei tökéletesen felszínre kerültek. Ahogy zenéjük tere kiszélesedett, a zenei látómező is. A dalszövegek funkcionálisak, alapvetően intelligensek és néha provokálóak voltak. A  „Powerslave” turnén egy tollas Egyiptom-inspirálta maszkot viselt a címadó dal előadása közben. Ez próbálkozás volt, hogy bemutassák a színházi elemeket a színpadi showban. „A maszk egy kísérlet volt, hogy ebbe az irányba mehetünk-e. Arról szólt, milyen  messzire mehetnénk még a Maidennel. Ez a  turné volt a legjobb szerintem, amin én is ott voltam. A zenei anyag szempontjából, az elődás és minden szempontjából. Ez volt több módon a csúcs a banda karrierjében, az eladások és a népszerűség tekintetében, de ez lehetett az, ami a végső bukást okozta. A turné több mint egy évig tartott, mivel mindig új időpontokat adtak hozzá. „Elértünk ahhoz a ponthoz, hogy Steve és én azt mondtuk, ha még több hetet hozzáadnak a turnéhoz, hazamegyünk.” Bruce folytatja: „Gondolkoztam, hogy kilépek, ha ez így megy tovább, és mindig rosszul fogom érezni magam, börtönbe zárva, akkor nem igazán akarok turnéra menni." A „Seventh son…” turné után 1988-ban, amely akkor végződött, amikor a Donington fesztiválon 107000 ember előtt léptek fel, elhatározták, hogy megérdemelt szünetet tartanak. A pletykák szerint persze a banda feloszlott, mivel egyes tagok más dolgokat csinálva voltak láthatóak. 1989-ben a Zomba keresett valakit egy filmzenéhez a „Nightmare on Elm street 5”-hoz, és Bruce-t felkérték, hogy működjön közre, volt pénz, stúdió, és Chris Tsangarides, a producer. Bruce örült ennek a lehetőségnek, és rögtön felhívta egy régi barátját, Janick Gers-t. Miután találkoztak, három percen belül megvolt a dal, a „Bring your daughter to the slaughter” készen a studióra. A Zombának nagyon tetszett a dal, annyira, hogy megkérdezték Bruce-t, hogy van-e még egy ilyen anyaga , amire igennel válaszolt. Ugyanazon emberek, Andy Carr(basszus gitár), Fabio del Rio(dobos) és Janick(gitár) asszinsztálásával, Bruce szándéka az volt, hogy valami olyat csináljon, amit normális esetben a Maidennel nem csinálna, és az album két hét alatt elkészült. Ebben az időben Bruce megjelent a Paradise Club c. sorozat egy epizódjában. Rockgitárost játszott, aki  megakart szabadulni lemezcége diktatúrájától. Néhány dalt felhasználtak ebben az epizódban, leginkább feldolgozott dalok voltak a „Ballad of Mutt” kivételével, amit Bruce egyedül játszott az akkusztikus gitárján. A Tattooed Millionaire album 1990 májusában jelent meg, a „Bring your daugther…” nem volt rajta , mert Steve  hallotta, és ragaszkodott hozzá, hogy rajta legyen a következő maiden albumon. Ekkora Janick Adrian helyére került, és a „Mini world club” turné, amivel Bruce és zenészei útnak indultak nyáron, bemutatt a közönségnek az új Maiden gitárost. Ugyanez a banda kísérte a studióban is, kivéve Fabio del Rio, akit Dickie Fliszar váltott fel. Bruce szóló „kalandja” egy turnéval és pár slágerrel maradt hátrahagyva. Janickkal a Maiden áradt az energiától és lelkesedéstől. Amikor elérkezett az új album készítésének ideje1992-ben, Bruce-t csapásként érte a tény, hogy a Dream Theather demoi jobban hangzottak, mint a „No prayer…” Eddigre  Steve felállított egy saját studiót, és elhatározta, hogy a „Fear of the dark” albumot ott veszik fel. „Azt hiszem, ez volt az első album ,amikor megkíséreltünk visszaidézni valamit a múltból, úgy gondolom, visszanéztünk az előbbi albumokhoz, míg más bandák előre néztek valami új felé.”

Bruce mindig több volt, mint énekes az Iron Maidenben, nagyszerű vivó volt, írt 2 regényt, színészkedett egy kicsit, és sokszor vendég DJ-skedett mindenféle rádióállomásoknál. Letelepedve feleségével, Paddyvel és elsőszülött fiukkal más emberré vált megváltozott nézetekkel. Az amerikai lemezcége, a Sony megkérte, hogy csináljon még egy szóló albumot , és Bruce kicsit unott volt, mást akart csinálni. A „Fear of the dark” turné két részre oszlott. Bruce felvette második szóló albumát, a Skin banda kísérte, megint Chris Tsangarides technikai irányításával. Rod Smallwood menedzser hangsúlyozta, ha Bruce szóló lemezt készít, jobban teszi, ha egy nagyon jót csinál. „Észrevettem, hogy csak sodródom az eseményekkel, mint amikor a Maidennel hajtottunk.” Ez volt az első, hogy Bruce megkérdőjelezte kitűzött céljait, ki akart törni a rutinból. Szóval Amerikába ment Keith Olsen producerrel. „Valami egészen őrültet, szokatlant akartam csinálni.” Azzal az érzéssel, hogy két tábor között hánykódik, Bruce elgondolkodott, hogy otthagyja a Maident. Hosszú hezitálás után 1993 januárjában elhagyta őket, de beleegyezett, hogy végigcsinálja a turné második részét, amit ő és a Maiden is bánt.

A SZÓLÓKARRIER ÉS AZ ÚJRACSATLAKOZÁS TÖRTÉNETÉVEL HAMAROSAN FOLYT. KÖV.!!!