1994 szeptemberében volt Bruce utolsó koncertje a Maidennel, ezután megkezdődött Bruce szóló karriere, második szóló albumát,a Balls to Picassot 1992-ben kezdte el, amikor még a Maiden-nel volt, 1993 januárjában Los Angelesbe repült, hogy Keith Olsennel és Shay Babyvel dolgozzon együtt. Ekkorra Bruce tudatta a Maidennel, hogy távozni akar, és a Tribe of Gypsies nevezetű latinos rock banda kíséretével és Roy Z gitáros közreműködésével bevonult a studióba. Az eredeti szándék az volt, hogy felvegyenek egy pár extra dalt, de Bruce és Roy megtalálta irányt, mint a Cyclops és a 1000 Points of Light dalok. "Amikor Roy mutatta nekem a Tribe-ot, teljesen el voltam mosva-mondja Bruce- Nagyszerű a stílusuk, a dalaik, igazi utcai banda egyéniséggel. 3 dal az autópályán íródott, amikor Roy lejátszott az autóban egy kazettát tele riffekkel , és végigsikoltoztam. Roy tartotta a felvevőt, csoda, hogy nem maradtunk ott..."  Roy Z, Eddie Casillas(basszusgitáros), Dave Ingraham(dobos) és Doug van Booven(ütős) és Shay Baby kíséretével elrepült a dél-londoni Chiswickbe, hogy együtt dolgozzanak a Metropolis Studios-ban. A Balls to Picasso sötét nyitánya, a Cyclops és az epikus Tears of the Dragon megmutatta az új irányzatot, amely a rajongók és a média elvárásaitól teljesen különbözött, s ez megmagyarázta, hogy Bruce miért érezte, hogy ott kell hagynia a Maident. "Kinyitottam Pandora szelencéjét"-mondta a Kerrangnak-"nem mehettem vissza, vaktában cselekedtem, nem volt mesteri tervem, de ez volt, amit tennem kellett. Elsüllyedni vagy úszni tovább. Ütőshangszereket akartam használni, és különböző ritmusokat, amik eddig nem léteztek. Bruce nagyrabecsüli az ex-Genesis énekes Peter Gabrielt, és ez bátorította őt, hogy a Balls to Picassot még sötétebbé és progresszívabb hangzásúvá tegye. "Minden, amit megváltoztatnék az albumon, az az album címe"- mondja Bruce 2005-ben-"A Balls to Picasso valami graffiti volt, amit egy nyílvános WC falán láttam, az eredeti cím Laughing in the hiding bush lett volna.Ez sokkal jobb. A másik amit másképp csináltam volna, hogy hagyom , hogy Roy Z legyen a producer." Bruce azt kívánja, bárcsak hamarabb találkozott volna Roy Z-vel, magát egy vak emberhez hasonlítja, botorkálva a fehér bottal, mielőtt Royt megismerte. "A dalok listája a CD borítón egy tekercs WC papírra van felírva"-mondja Bruce nevetve. 1994. június 6-án az album lecsapott a mitsemsejtő publikumra, és ezt a top 30-as Tears of the Dragon kislemez követte( eredetileg Pendragon's Day lett volna a cím) . A brit média nem tudta, mit kezdjen Bruce új úttörő irányzatával. A Kerrang! magazin szimplán 3 csillaggal értékelte a lemezt. A 21. helyet érte el az angol listán ( 7 hellyel a Tattooed Millionaire mögött), és a 2. kislemez, a Shoot All The Clowns bekerült a top 40-be, 3 nap alatt írták és vették fel. A lemezcég hangsúlyozta a sikertelenségüket Bruce új irányzatának megértésében. " Amin át kellett mennem, az az Aerosmith Rocks albuma, amit valaki az amerikai lemezcégtől, a Mercury Recordstól a hotelszobám ajtaja alatt becsúsztatott"-mondja még mindig zavartan Bruce-" Ennek ez volt a mondanivalója:" Valami ilyesmi jó lenne." Bizzar egy élmény volt, és a legrosszabb a Balls to Picasso idején. Bruce legkedvesebb emléke ebból a korszakból az album felvétele volt Londonban a Tribe of Gypsies-zel. "A kapcsolat, ami köztünk kialakult, olyan kellemes volt. Az írás és a próbák nagyszerű élmények voltak. Mindannyian lelkesek voltunk attól, amit csináltunk." Sajnos a Mercurynél nem így éreztek, és 3 hónappal később már nem tartottak igényt Bruce "szolgálataira", de ez így történt a lemezcég előadóinak felével, és a cég össsze is ment. A Balls to Picasso volt az utolsó album, amit Bruce az EMI-nél csinált. Bruce válaszként "kölcsönvette" Alex Dickson gitárost(Midnight Blue/Gun), és csináltak egy bandát, ami egy teljesen új fejezet kezdetét jelezte.